A hónap könyvei – júniusi „könyvcsemegék” 1741-ből

 

A hónap könyvei júniusban:

  

Ausführliche Beschreibung Der Den 25. Junii in der Königlichen Hungarischen Freyen Reichs-Stadt Pressburg glüklich vollzogenen prächtigen Krönung Ihrer Allerdurchleuchtigsten Majestät Mariae Theresiae Ertz-Hertzogin zu Oesterreich, … zur Königin in Hungarn …
Wien : gedr. v[on] Ghelen, 1741. [15] p. ; 20 cm

 

Lelőhely: Misc. 64/4

 

Articuli diaetales : 1741. : Cum Speciali Privilegio Sacrae Regiae Majestatis.
[Tranava] [Nagyszombat] Tyrnavie : Typ. Acad. Soc. Jesu, 1741. [4], 123 p. ; 16 cm

 

Lelőhely: ActaDiaet. 202

    

A Keszthelyen letelepedő és kastélyt építtető első Festetics, Kristóf emlékéve alkalmából könyvtári „kincseink” újabb darabjainak bemutatásával ismét szeretnénk gazdag és tartalmas életéből néhány mozzanatot felvillantani kedves olvasóink számára!

 

A most bemutatott két aprónyomtatvány 1741-ben látott napvilágot. Abban az évben, amikor Mária Teréziát megkoronázták magyar királynővé, valamint amikor Festetics Kristóf 44 magyar főnemessel együtt aranysarkantyús lovag lett.

 

  

Mária Terézia 1741. június 20-án nagy pompa közepette érkezett meg a koronázóvárosba, Pozsonyba. Marczali Henrik, híres magyar történetírónk könyvében a következőket olvashatjuk:

„Nyílt diadalkocsin ült férje (Lotharingiai Ferenc, szerk.) oldalán, gyönyörű fehér, aranyos hímzésű, kék virágokkal ékített magyar szabású ruhában. …
A Duna hidjánál nem kevesebb, mint 240 hatlovas hintót számítottak.”

 

 

Négy nappal később, június 25-én a Szent Márton dómban Esterházy Imre és Pálffy János nádor közreműködésével Magyarország királyává is megkoronázták. A ceremónia után hintóval vitték a Duna-parti koronázási dombhoz, ahol az új királynő ősi szokás szerint fellovagolt a dombtetőre, és kardjával a négy égtáj felé suhintva esküt tett az ország védelmére.

A ceremónia befejezéseként a ferences templomban aranysarkantyús vitézeket avatott. A felavatandók között ott volt Festetics Kristóf is.

 

 

E hagyomány a magyar királykoronázási ceremóniáknak a középkor óta része volt. Ahogy már az előzőekben említettük, Mária Terézia 45 magyar nemest – 6 grófot, 18 bárót és 21 köznemest – avatott aranysarkantyús vitézzé, maguk vagy családjuk érdemeinek elismeréseként.

 

Kovachich Márton György (1744–1821), neves jogtörténészünk kutatásaiból tudjuk, hogy Zichy Imre (1670–1746) az uralkodót felövezte Szent István kardjával, és a főudvarmester közreműködésével lovaggá avatta a nádor által megnevezett jelölteket. Háromszor érintette a lovagok vállához a koronázási kardot.

 

  

Érdekesség, hogy nem volt valódi lovagrend, tagsága nem járt semmilyen külön kiváltsággal, kötelességekkel, és nem voltak rendi szabályai sem. Azonban történészi kutatások állítják, hogy a felavatottaknak joguk volt azt a csizmájukra felcsatolt valódi aranysarkantyút viselni, amiről a nevüket kapták, és a kalapjukon, a forgó alatt szintén kis aranysarkantyút hordani.

 

Az 1741-ben kiadott törvények azért érdekesek, mert megalkotásuk és kiadásuk szorosan kapcsolódik a szeptember 11-én lezajlott pozsonyi diétán történtekhez.

 

  

Ha valaki jártas a magyar történelemben, biztos, hogy hallotta már az ott elhíresült mondást:

„Életünket és vérünket a királynőért!”

Az új uralkodó azoktól a magyaroktól kért segítséget, akik még az 1700-as évek elején a Habsburgok ellen harcoltak. Ekkor a magyar rendek pénzt és katonát ajánlottak, aminek segítségével megvédték a birodalmat a porosz és bajor támadásoktól, így vészelve át az osztrák örökösödési háborút.

 

  

fotók: Bankó Zsolt / Helikon Kastély

  

https://helikonkastely.blogstar.hu/./pages/helikonkastely/contents/blog/53735/pics/lead_800x600.jpg
Festetics,könyvtár,múzeum,történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?