Díjnyertes kastélypark rekonstrukció

 

Ahogy korábban beszámoltunk róla, április végén adták át a budapesti Katona József Színházban az Év tájépítésze díjat. Szabó Gábor nyerte el a rangos szakmai kitüntetést, három történelmi kert, köztük a keszthelyi Festetics-kastély parkjának rekonstrukciójával.

 

   

Ennek apropóján, hogy ekkora figyelmet kapott ez a téma és mivel a Kastélykert is említésre került, érdemes lehet picit bővebben körüljárni, mi is az a tájépítészet, mit is takar ez a jelentős munka, hogy hogyan is zajlott a keszthelyi kastély parkrekonstrukciója, különös tekintettel arra, hogy ez esetünkben szorosan összefonódik a műemlékvédelemmelItt egy olyan, sokak számára megfoghatatlan területről van szó, mint a korabeli tájkert rekonstrukciója.

 

 

  

Bevallom, én magam sem sokat hallottam a tájépítészetről korábban, Szabó Gáborról sem tudtam sokat, hát még a munkáiról, amik két mostohán kezelt szakma metszetét érintik: ez pedig a műemléki tájépítészet. 

Azt gondolhatnánk, egy műemléket nem kell megépíteni, megtették azt már az elődeink régen, legfeljebb felújítani szükséges, majd pedig vigyázni rá. 

Néhány évszázada még nem különült el olyan élesen a táj és az épület. Akkoriban fontos szempont volt, hogy Keszthelyen a vízesés dombján vagy a hídon állva a kastély tornya teljes egészében tükröződjön vissza a kerti tóban, vagy hogy ha Festetics Antal kitekint a dégi kastély ablakán, akkor az egyik irányban pontosan a falu templomtornyát, a másikban pedig ősei nyughelyét láthassa. Ehhez hasonló, elsőre akár lényegtelennek tűnő részletek határozták meg a kert milyenségét, azokat a főúri pompát viselő és visszatükröző parkokat, amiben a látszattal ellentétben semmi sem véletlen, amik ebből a szempontból egyáltalán nem „természetesek”, ahogy a keszthelyi Festetics-kastély gyönyörű parkja is egy műalkotás a maga nemében.

 

 

Érdekesség a tóval kapcsolatban, hogy az annak idején nemcsak a megfelelő hangulatról volt hivatott gondoskodni, de fontos gyakorlati funkciója is volt: teknősbékákat és rákokat tenyésztettek benne, hogy mindig friss alapanyaggal tudják ellátni a kastély konyháját. A gasztronómiai ínyencségek biztosítása az ide érkező előkelő vendégkör miatt is rendkívüli jelentőségű volt.

  

A műemléki tájépítészeti munka történelmi kutatással kezdődik, természetes velejárója az archív fotók felkutatása, a levéltári keresés, esetleg régészeti feltárás. Előfordul, hogy csak szöveges leírás marad fenn valamiről, vagy épp csak annyit lehet tudni, hogy egy szökőkút vize melyik címer motívumait rajzolta ki egykor.

  

 

Szabó Gábor munkájának méltatása szerint számára a művek feltárása hódolat a hajdani megrendelők és alkotók előtt, véletlen sem gépies elemzés. Szabó Gábor tiszteletre méltó módon, alázattal, az elődök, Pollack Mihály, a brit Milner vagy Ybl Miklós munkáját tisztelve, céljaikat és módszereiket megértve állítja helyre az alkotásokat. 

 

„A hosszú, fáradságos munkával elért végeredmény pedig olyan lett, mint amilyen az eredeti lehetett: egy táj, ahol az egyszerű látogatónak talán fel sem tűnik, hogy emberkéz alkotta környezetben jár, csak felsóhajt, hogy »milyen szép helyre építették ezt a kastélyt!«

– mondta Zubreczki Dávid.

 

Keszthelyen a kert a falakon kívül folytatta azt a pompát, ami a kastély épületén belül is volt. Az egykori szépség egy része a világháborúban pusztult el, és volt, ami a szocializmus évtizedeiben egyszerűsödött le.

 

Kilépni a fényűző kastélyból egy töredezett aszfaltburkolatra, épp olyan kontraszt, mint amikor egy kellemes délutáni mozifilm után lépünk ki a zajos, vakítóan világos és füstös utcára.

  

„Az aprólékos rekonstrukcióval sikerült elérni, hogy most egyszerűen csak az anyag változik meg, ahogy magunk mögött hagyjuk a kastélyt: ugyanúgy a Festeticsek eleganciája vesz körbe minket kinn is, csak amit eddig festmények és bútorok, azt mostantól fák és virágok alkotják. A feladatok itt is a táji léptéktől a részletekig terjedtek, mint Szabó Gábor más munkáinál: vissza kellett állítani a tó egykori szépségét és újra kellett alkotni a nyomtalanul eltűnt hercegnői kamarakertet. Ám mindeközben a művészi kőfaragványokat is pótolni kellett.” 

 

Persze a műemléki tájépítészet nem pusztán restaurálást, a régi visszaállítását jelenti. Elég csak arra gondolnunk, mennyire más ma ezeknek a kerteknek az élete, a funkciója, mint évszázadokkal ezelőtt. Amit egykor csupán egyetlen család használt, ott most évente több ezer, vagy – a Helikon Kastélymúzeum – akár több százezer ember fordul meg. Az ő igényeiknek kell úgy megfelelni, hogy ugyanakkor a történelmi hitelesség se szenvedjen csorbát.

 

A keszthelyi Festetics-kastély kertje is a magyar tájépítészet kiemelkedő alkotása. Azt bizonyítja, hogy ez a szakma nem valami új divat, hanem évszázados hagyományai vannak: voltak olyan megrendelők, akiknek már akkor is megvolt az igénye a világszínvonalú munkára, és voltak olyan tervezők, akik ezt teljesíteni is tudták.

 

A park, amelyet a Festetics-család a kastély 1745-ben kezdődött, csaknem másfél évszázadig tartó építése és átépítése, bővítése közben kialakított, eredetileg harmincöt hektáros volt. A kastély 1880 környékén nyerte el ma is látható formáját, Festetics Tasziló 1885-ben Henry Ernest Milnert, a Hyde-park kialakításán is dolgozó szakembert bízta meg a kert megtervezésével, aki aztán néhány évvel később, 1893-ban visszatért Keszthelyre további munkálatok elvégzésére. Milner a viktoriánus kertművészet legkiemelkedőbb példáihoz méltó kertet alkotott Keszthelyen.

 

Henry Ernest Milner eredeti kertterve

 

A második világháború után sajnos darabjaira szedték és gyakorlatilag lerombolták a kertet. A park nagyobb részébe a honvédség költözött, s néhány év leforgása alatt összesen ötvenkilenc épületet – lőszerraktárt, legénységi szállásokat és parancsnoki bázist – emeltek. A katonaivá vált objektumcsoport nagyobb biztonsága érdekében pedig 1986-ban utat vágtak keresztül a parkon, leszakítva 22 hektárt abból. Akkoriban kisebb helyreállítás is történt, de nem a történeti hitelesség jegyében. A katonai bázist végül csak 1993-ban számolták fel véglegesen. 

 

 

A Helikon Kastélymúzeum 2013-ban nyert el mintegy 244 millió forint európai uniós támogatást a kastélyparknak, úgy is mint hazánk csekély számú nemzetközi jelentőségű történeti kertjei egyikének felújítására, a Miniszterelnökség további 160 millió forintot biztosított a célra. A kert nemcsak változatosan és gazdagon kialakított részletei, egzotikus növényfajai és kertépítészeti különlegességei okán, hanem széleskörű ismertsége miatt is egyedülálló. 

 

 

    

A rekonstrukciós projekt az 1885 és ’89 között megvalósult állapot műemléki, művészettörténeti, kerttörténeti és kertépítészeti szempontból is lehető legpontosabb helyreállítását, a park értékes történeti növényállományának védelmét, illetve pótlását, a tó eredeti kontúrjának helyreállítását valamint a híd pontos újjáépítését tűzte ki célul, a hosszú távú terület újraegyesítési és helyreállítási koncepció szem előtt tartásával, a fenntarthatósági szempontok maximális figyelembe vételével.

A munkálatok 2014 és 2015 évben folytak. Megújult a park jelenlegi nyolc hektáros területe és kicserélték a föld alatti közműveket is.

Több mint négy hektárnyi gyepet, valamint több ezer fát, cserjét és más növényt gondoztak, telepítettek, veszélyeztetett vagy teljesen eltűnt kertépítészeti elemeket állítottak helyre. A leglátványosabb elem a hercegnői kamarakert, a hímzéses parter, a tó és a rajta átvezető híd eredeti állapot szerinti kialakítása volt. 

 

 

  

A munkálatok során felbontották az 1980-as években készült aszfalt utakat, helyükre pedig szórt kavicsos burkolat került vissza. Újjáépítették az öntözőrendszert valamint a szivattyúházakat, továbbá új attrakcióként fényfestést lehetővé tevő projektorokat szereltek fel.

Eredeti formájában állították helyre a tavat – amelynek a vízfelülete is csaknem megkétszereződött –, a rajta átvezető rusztikus fahidat, továbbá a szökőkutakat, amelyeket modern gépészeti és világítástechnikával egészítettek ki. A díszkivilágítást és a sétautakat is eredeti formájukban állították helyre, újból kialakították az egykori hercegnői kamarakertet, archív fotók alapján gyártatott padokat helyeztek ki a park területén.

 

  

  

 A projekt az elképesztő számok tükrében:

  • idős fák ápolása: 231 db
  • cserjék ifjító metszése: 250 db
  • szórt burkolat építése: 13 119 m2
  • tó rekonstrukció: 851 m2
  • előnevelt fák telepítése: 147 db
  • cserje-, rózsa-, talajtakaró-, és évelőtelepítés: 3 281 db
  • gyepesítés és meglévő gyepfelületek felújítása: 4,1 ha
  • parter és a díszudvar zöldfelület-rekonstrukciója: 4 835 m2
  • hercegnői kamarakert teljes rekonstrukciója: 843 m2
  • padok telepítése: 36 db

 

 

 

 

 

   

Fotó: Tér-Team, Bankó Zsolt / Helikon Kastély

  

https://helikonkastely.blogstar.hu/./pages/helikonkastely/contents/blog/52097/pics/lead_800x600.png
Festetics,jelen kor,Keszthely,park
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?